Yongguk POV
Még sosem voltam ennyire magam alatt. Mikor hazaértem a Big
Bang dormból, a fiúk kérdezgették, hogy mi történt, próbáltak belőlem kihúzni
néhány értelmes mondatot, de képtelen voltam hangosan kimondani előttük, hogy
Enikő szakított velem. Bezárkóztam a szobámba és másnap reggelig elő se jöttem.
Egész éjszaka fent voltam és járt az agyam. Biztos voltam benne, hogy valami
nem stimmel. Láttam Enikőn, hogy megijedt, hogy aggódott értem. Láttam, hogy
legszívesebben odafutott volna hozzám. Láttam. Ugye? Ugye tényleg láttam, és
nem csak beképzelem az egészet? Hiszen felém indult el. Felém. És nem Seung-hyun
felé. Ez csak jelent valamit. Muszáj, hogy jelentsen valamit. De mégis mit? Ó,
bár tudnám. A gondolat, hogy most is együtt vannak, egyszerűen megőrjít.
Többször is lejátszottam magamban a jelenetet, amikor Enikő szakított velem.
Tudom, hogy nem volt őszinte. Tudom. De akkor miért? Járkáltam fel-alá a
szobában, és azon agyaltam, hogy mihez kéne kezdenem. Időnként valaki
bekopogott és érdeklődött, hogy jól vagyok-e. Engedelmesen hümmögtem egyet és
folytattam a járkálást. Elérkezett a reggel és nem lettem sokkal okosabb. Abban
biztos voltam, hogy nem adom fel. Harcolni fogok Enikőért. Muszáj
visszaszereznem.
Nem sokkal a nagy elhatározás után Meli felhívott és
közölte, hogy Ji Yong-al átjönnek. Úgyhogy fogtam magam és elmentem fürödni,
majd ettem néhány falatot. Még mindig nem voltam hajlandó válaszolni a fiúk
kérdéseire. Úgyis mindent megtudnak, ha Meliék itt lesznek.
Enikő POV
-
Akkor elmondom. – mondta Seung-hyun, hátradőlt a
kanapén és beszélni kezdett. – Gyerekkoromban túlsúlyos voltam, ezáltal elég félénk
és visszahúzódó. Nem sokan barátkoztak velem, és hát nem voltak túl vidámak az
iskolás éveim. De úgy voltam vele, hogy egyszer ennek is vége lesz. Aztán
középiskolában összebarátkoztam Ji Yong-al, ami egy fokkal elviselhetőbbé tette
az életemet. Sokat lógtunk együtt, táncoltunk, rappeltünk, szóval elvoltunk.
Azt hiszem a bajok úgy 16-17 éves korom környékén kezdődtek. Ji Yong
elköltözött és én újra egyedül voltam. Kezdtem érdeklődni a lányok iránt, de ők
tudomást sem vettek rólam. Rengeteg visszautasítást éltem át, és nem egyszer
voltam gúny tárgya. Alig vártam, hogy leérettségizzek és magam mögött
hagyhassam azokat az embereket, akik megkeserítették az életemet. Aztán Ji Yong
szólt, hogy a YG jelentkezőket keres egy bandához, és azt javasolta próbáljuk
meg. Nem sok reményt fűztem hozzá, de belementem, hiszen nem volt
vesztenivalóm. Csináltunk néhány demot és beküldtük őket. Legnagyobb
meglepetésemre behívtak egy meghallgatásra. Kezdtem reménykedni benne, hogy na
most majd az életem jobbra fordul. De ismét csalódnom kellett.
Visszautasítottak, mondván túl pufi vagyok. Teljesen összezuhantam. Képtelen
voltam megérteni és elfogadni, hogy lehetek bármilyen tehetséges, a külső akkor
is fontosabb. Néhány napra bezárkóztam és senkivel sem voltam hajlandó szóba állni.
Aztán magam sem tudom miért, úgy döntöttem, hogy nem hagyom magam. 40 nap alatt
20 kilót fogytam és összeszedve minden bátorságomat elmentem egy újabb
meghallgatásra. És sikerült. Bekerültem. Mondanom sem kell, madarat lehetett
volna fogatni velem. Nagyon boldog voltam. Aztán rá kellett jönnöm, hogy a neheze
még csak ezután jön. De mindent összevetve, élveztem az új életemet. Jó darabig
nem érdekelt más, csak a banda, a fellépések, a fotózások, majd később a
forgatások. Aztán eltelt jó pár év és rá kellett jönnöm, hogy magányos vagyok.
Sose voltam egyedül, mégis magányos voltam. Persze sok lánnyal megismerkedtem,
voltak kalandjaim, de nem azt kaptam tőlük, amire szükségem lett volna. Arra
vágytam, hogy valaki szeressen, hogy valaki gondoskodjon rólam. Azt akartam,
hogy ne T.O.P-ot lássák bennem, hanem Seung-hyun-t. Érted, mire gondolok? –
fordította felém a fejét.
-
Igen, értem.
-
Azok a lányok csak azért voltak velem, mert
híres voltam, mert gazdag voltam, vagy mert a nagy G-Dragon barátja voltam. Azt
remélték, hogy majd bejuttatom őket a YG-hez, vagy szerepelhetnek a
klipjeinkben, meg ilyesmik. Mondhatni kihasználtak. Persze, én is kihasználtam
őket, nem tagadom. Hiszen hitegettem őket, elszórakoztam velük, aztán elküldtem
őket. Kívülről úgy tűnhetett, hogy élvezem ezt az életet, de belül nagyon is
szenvedtem. Nem beszéltem róla senkinek, mert nem akartam, hogy gyengének,
szánalmasnak tartsanak. Próbáltam olyan lányokkal ismerkedni, akikről úgy
gondoltam, hogy meglátják bennem a valódi énemet, de mindig csalódnom kellett.
Aztán találkoztam Melivel. Amikor Ji Yong elhozta hozzánk és bemutatta, magam
sem tudom miért, de éreztem, hogy ő más. Láttam Ji Yong-on, hogy milyen vidám
és felszabadult, pedig alig 2 napja ismerték egymást. Aztán telt az idő és én
egyre jobban irigyeltem Ji Yong-ot. Boldog volt. Soha nem láttam még ilyennek azelőtt.
Majd találkoztam veled. Tudom ez most nagyon nyálasan fog hangzani, de első
pillantásra beléd estem. Ahogy belenéztem a szemeidbe, ahogy megláttam a
mosolyod, ahogy meghallottam a hangod, a nevetésed………. Mindig olyan kedves voltál
velünk. Te is és Meli is. Úgy bántatok velünk, mintha…..nem is tudom…..mintha
ezer éve ismernénk egymást. Boldog voltam, amikor együtt voltunk. De be kell
vallanom, hogy iszonyatosan irigyeltem Yongguk-ot. És nagyon dühös voltam. Azt
kívántam, hogy bár velem találkoztál volna előbb. Bár én lettem volna ott Ji
Yong-al a kávézóban akkor. Veled akartam lenni. Azt akartam, hogy az enyém
légy. Egyre jobban belelovaltam magam a gondolatba, hogy te hozzám tartozol.
Gondolom egy idő után neked is feltűnt, hogy megváltozott a viselkedésem.
-
Igen. Feltűnt. Tényleg furán viselkedtél, amikor
a közelemben voltál, de elképzelésem sem volt, hogy miért. Még Melinek is
mondtam a szülinapi bulid előtt, hogy kényelmetlenül érzem magam a közeledben.
-
Hát igen.
-
De….Seung-hyun.
-
Hmmm?
-
Kérdezhetek valamit?
-
Kérdezz!
-
Miért?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése