21. rész

Enikő POV

Mikor odaértünk a lakáshoz, Meliék még nem voltak ott. Leültünk a nappaliban és vártunk.

-          Seung-hyun.

-          Hmm?

-          Valószínűleg Yongguk iszonyat dühös lesz és lehet, hogy …..

-          Nem fogom bántani, ne izgulj.

-          Köszönöm.

-          Nem kell megköszönnöd. De én is szeretnék kérni valamit, bár tudom, hogy nincs hozzá jogom.

-          Mi lenne az?

-          Kihagyhatnánk az ügyből a rendőrséget?

-          Hmmm! Őszintén szólva eszembe se jutott bevonni őket.

-          Tényleg?

-          Mi értelme lenne? Bizonyítani semmit sem tudok. Csak fölösleges időhúzás lenne és senki nem járna jól ha mindez nyilvánosságra kerülne.

-          Köszönöm.

-          Ne köszönd. Az már más kérdés, hogy Yongguk mit akar majd tenni.

-          Remélem megelégszik azzal, hogy jól összeverhet.

Erre nem válaszoltam. Negyed óra múlva megérkeztek a többiek.

Yongguk POV

Nem értettem miért megyünk Meliék lakására. Beléptünk az ajtón és ledöbbentem. Enikő és az a féreg a kanapén ültek. Megfordultam és már léptem volna ki az ajtón, amikor meghallottam Enikő hangját.

-          Yongguk! Kérlek ne menj el! Valamit muszáj elmondanunk! Kérlek!

-          Nem vagyok rá kíváncsi.

-          Yongguk, ne csináld! Biztos oka vannak annak, hogy idehívott. – mondta Meli.

-          Jól van, legyen. – mondtam és ledobtam magam a fotelbe, Seung-hyun-tól a lehető legtávolabb. – Hallgatlak. – néztem rá Enikőre.

Enikő leült velem szemben, és Meliék is elhelyezkedtek. Néhány percig senki nem szólalt meg.

-          Na! Valaki kezdjen beszélni! – törte meg a csöndet Ji Yong.

-          Én….. – kezdte Enikő, de Seung-hyun félbeszakította.

-          Minden az én hibám. Enikő nem csalt meg téged. Megfenyegettem.

-          Hogy mit csináltál? – kérdeztem és éreztem, hogy igen gyorsan megy fel bennem a pumpa.

-          Kérlek, hallgass végig! Utána megverhetsz, vagy azt csinálsz, amit akarsz, de előbb hallgass végig!

Miközben az a féreg beszélt, Enikő végig lehajtott fejjel ült és egyszer sem nézett rám. Nem hittem el, amit hallok. Bedrogozta? Megfenyegette? Megzsarolta? Elrabolta? És még azt meri mondani, hogy szereti? Hát ez nevetséges. Nem tagadom, amikor a múltjáról beszélt kicsit megsajnáltam. De akkor is. Ez nem mentség arra, amit tett. Végig Enikőt figyeltem. Láttam, hogy csorognak a könnyei. Láttam, hogy mennyire szégyelli magát. Aztán csönd lett. Körbe néztem. Seung-hyun szintén lehajtott fejjel ült. Meli és Ji Yong tátott szájjal nézett hol rám, hol Enikőre, hol Seung-hyun-ra. Azt hiszem nekem kéne megszólalnom, de lövésem sincs mit mondhatnék. Legszívesebben kihajítanám azt a férget az ablakon, de annak nem sok értelme lenne. Lehunytam a szemem és próbáltam kicsit lehiggadni.

-          Ji Yong. – törtem meg végül a csendet.

-          He?

-          Vidd innen Seung-hyun-t mielőtt olyat teszek, amit megbánnék.

-          O…..oké haver.

Pár perccel később ketten maradtunk a lakásban. Enikő még mindig ugyanúgy ült, nem mozdult, nem szólalt meg. Vállai enyhén rázkódtak. Haragudtam rá. El kellett volna mondania. Bíznia kellett volna bennem. Hiszen nem vagyok gyerek, tudok magamra vigyázni. Haragudtam, de tudom, hogy azért csinálta, hogy engem védjen. Azért tette, mert szeret. Valószínűleg iszonyatosan szenvedett, amikor azt mondta, hogy igazából nem engem szeret. Remélem neki is legalább annyira fájt, mint nekem.

Végül magam sem tudom miért, elmosolyodtam. Felálltam és leültem mellé. Átkaroltam a vállát és magamhoz húztam. Arcát a mellkasomba fúrta és karjaival szorosan ölelt.

-          Kérlek bocsáss meg nekem! – mondta még mindig sírva. – Akkora egy idióta voltam. De féltem. Féltem, hogy…..

-          Sshh…. nyugodj meg! Nem kell mondanod semmit. Tudom miért nem mondtad el.

-          Akkor megbocsátasz nekem? – nézett rám könnyes szemekkel.

-          Persze, hogy megbocsátok. Szeretlek. Nem tudnék nélküled élni.

-          Én is nagyon szeretlek. – mondta és újra hozzám bújt.

Meli POV

Hazavittük Seung-hyun-t. Otthon Ji Yong elég sokáig üvöltözött vele, de ő egyszer sem szólalt meg. Aztán mikor Ji Yong befejezte, csak annyit mondott, hogy nagyon sajnálja és bezárkózott a szobájába. Időközben a többiek is hazajöttek és beavattam őket a részletekbe. Úgy döntöttek nem avatkoznak bele. Okos fiúk. Néhány órával később Enikő felhívott, és boldogan újságolta el, hogy kibékültek és úgy döntöttek, hogy elutaznak pár napra. Mondtam neki, hogy mi is elmegyünk. Érdekes módon egyikünknek sem jutott eszébe, hogy mehetnénk négyesben is. A biztonság kedvéért egyeztettük, hogy ki hova megy. Enikőék Jeju-ra, arra a helyre, ahol annó négyesben voltunk. Mi Ji Yong-al a szülei nyaralójába utazunk.