9. rész

-          Mi?? Megőrültél? Nem szakíthatsz vele!!
-          Akkor mégis mit tegyek? Várjam, hogy vajon a következő tégla fejen talál-e engem vagy téged, vagy hogy valamelyik őrült sasaeng elgázol vagy a metró alá lök? Szerinted mégis mit tehetnék? Szeretem Ji Yong-ot, istenem de mennyire, de félek! Félek, hogy baja esik miattam! Azt nem tudnám elviselni!
-          Szóljunk a rendőrségnek!
-          És? Szerinted ők mit tudnak tenni?
-          Nem tudom.
-          Szakítanom kell vele!
-          Meli, én megértelek, de nem adhatod fel ilyen könnyen! Harcolnod kell és ki kell tartanod mellette!
-          Semmi értelme. Három hét múlva úgyis haza kell mennünk. A legjobb most befejezni, mielőtt még valami szörnyűség történik.
-          Elég legyen ebből Meli! Ez nem te vagy. Te nem szoktad ilyen könnyen feladni.
-          De….
-          Semmi de! Nem fogunk hazamenni! Én biztos nem!
-          Miről beszélsz?
-          Eldöntöttem. Itt maradok, történjen bármi. Képtelen vagyok elhagyni Yongguk-ot. Az se érdekel, ha hátralevő életemben kávét kell felszolgálnom. Vele akarok maradni! Boldog akarok lenni!
-          De a szüleid….
-          Majd idővel megbékélnek. Mégis mit tudnak tenni? Idejönnek és hazaráncigálnak? Azt kétlem.
-          Hűűűűű! Még sose hallottalak így beszélni. Szóval ilyen a szerelmes Enikő?
-          Úgy tűnik. Szóval meríts erőt belőlem és ne add….

Ismét üvegcsörömpölés zaja töltötte be a lakást és fojtotta Enikőbe a szót. Újabb tégla landolt a nappali padlóján.

-          Yaaaaa! Megőrültetek? Tudjátok ti milyen drága az ablakcsere? Aish! – üvöltött ki az ablakon Enikő.

Meli közben felállt, lehajolt, leszedte a papírt a tégláról és hangosan felolvasta.

NE HIDD, HOGY VICCELEK! MEG FOGSZ DÖGLENI!

Visszaült a kanapéra, kezébe vette a másik üzenetet is és csak bámulta őket. Nem szólalt meg, még csak nem is pislogott. Szótlanul ült és a kezében lévő fecnikre meredt.

-          Meli? Hé! Jól vagy? – ült barátnője mellé Enikő, de nem kapott választ.

Ekkor csengettek, Enikő ment ajtót nyitni. A fiúk vigyorogva léptek be a lakásba, de amint meglátták a lány gondterhelt arcát, azonnal eltűnt a jókedvük.

-          Mi történt? Meli jól van? – kérdezte Ji Yong aggódva.

-          Menj, beszélj vele. – válaszolta Enikő, majd szorosan megölelte Yonggukot.

Ji Yong a nappaliba futott. Rögtön észrevette a betört ablakot, a földön heverő téglákat, majd kedvese kezében a két papír cetlit. Azonnal tudta, mi történt. Leült Meli mellé, kivette a kezéből a papírokat, elolvasta majd mérgesen összegyűrte és a háta mögé dobta.

-          Ezek az átkozott saseang-ek! Aish!! Hogy nyelné el őket a föld!!

-          Ji Yong. – szólt rá halkan barátjára Yongguk.

-          Bocs. – a karjaiba vonta szerelmét.

Meli abban a pillanatban, hogy megérezte Ji Yong karjait a teste körül heves zokogásba kezdett. Arcát a fiú mellkasába fúrta, kezeivel pedig kétségbeesetten markolta a felsőjét.

-          Kérlek, ne sírj! – csitítgatta kedvesét a fiú, miközben a hátát simogatta. – Nyugodj meg! Annyira sajnálom! Az egész az én hibám. Nem voltam elég óvatos. Kérlek, bocsáss meg nekem!

-          Nem ….nem a te hibád. – szipogta Meli. – Az én hibám. Nem vagyok elég jó hozzád.

-     Ne beszélj butaságokat! – kicsit eltávolodott a lánytól, két kezébe fogta arcát, hüvelykujjaival pedig letörölte a könnycseppeket. – Nálad tökéletesebbet nem is kívánhatnék magamnak. Én vagyok a világ legszerencsésebb pasija. Szeretlek Meli!

-          Én is szeretlek Ji Yong! De….

A lány nem tudta folytatni a mondatot, mert a fiú az ajkaira tapadt.

-          Ne! – mondta Ji Yong amikor ajkaik elváltak egymástól. – Nem akarom hallani! Kérlek, bízz bennem! Én majd mindenről gondoskodok. Nem engedem, hogy bajod essen.

Meli szótlanul nézte szerelme arcát és magában vívódott.

-          Bízol bennem? – kérdezte tőle a fiú.

-          Igen, bízom benned. – válaszolta a lány néhány pillanatnyi hallgatás után.

Ji Yong elmosolyodott és újra megölelte Melit.

-          Szeretnél inkább itthon maradni ma este? – kérdezte Enikő barátnőjét.

-          Nem, azt hiszem jót fog tenni a kikapcsolódás. Legalább elvonja a figyelmemet.

-          Nagyszerű! Akkor gyorsan takarítsuk fel a romokat aztán induljunk! – javasolta Yongguk.

-          Ööööö….és mi lesz az ablakkal? – kérdezte Enikő.

-          Engedd le a redőnyöket, majd holnap foglalkozunk vele.

-          Rendben.

A fiúk gyorsan feltakarították az üvegszilánkokat, amíg a lányok készülődtek. Kicsit késve ugyan, de megérkeztek a YG épületébe, ahol T.O.P szülinapi buliját tartották. Mindenki ott volt már, kivéve az ünnepeltet és a Big Bang-es fiúkat, akiknek az volt a feladata, hogy idecsalják T.O.P-ot. Pár perc múlva megcsörrent Ji Yong telefonja és Taeyang közölte, hogy már az épületben vannak. A vendégek gyorsan elbújtak egy-egy oszlop vagy szék mögé és vártak. Pár perccel később nyílt a terem ajtaja és belépett az ünnepelt, mire mindenki elkiáltotta magát: MEGLEPETÉS! Ezt követte az éneklés, rengeteg kézfogás és ölelés, majd az ajándékozás. A hangulat remek volt, mindenki jól érezte magát. A két lányt annyi embernek mutatták be, hogy már zsongott a fejük a sok névtől. Melinek nem volt egy szabad perce sem, hogy a téglákra gondoljon, amiért igazán hálás volt. Miután mindenki teleette magát a finomabbnál finomabb kajákból és felvágták a tortát is, Seung-hyun mondott egy rövid köszönő beszédet, majd kezdetét vette az igazi buli. Mindenki önfeledten táncolt és énekelt, kivéve Enikőt. Egész este olyan kényelmetlenül érezte magát. Seung-hyun meglepően sokszor került a közelébe, ilyenkor megsimogatta a hátát vagy a karját, súgott valami tök lényegtelen dolgot a fülébe. Egy külső szemlélőnek úgy tűnhetett, mintha csak baráti gesztusok lennének a lány felé, de Enikő érezte, hogy ennél többről van szó, és egyáltalán nem tetszett neki a dolog. Próbálta kerülni az ünnepeltet, de érezte, hogy a fiú folyamatosan figyeli. Legszívesebben szólt volna Yongguknak, hogy haza akar menni, de látta, hogy szerelme milyen jól szórakozik, nem akarta elrontani a kedvét. Melit se akarta hazaráncigálni, egyedül sem akart hazamenni, így inkább maradt és próbálta jól érezni magát.

Egyszer csak a DJ egy lassú számot kezdett el játszani. Enikő épp a mosdóból jött vissza és szemeivel párját kereste, de nem találta. Ekkor Seung-hyun lépett elé.