3. rész

Hirtelen hangos sikítozás ütötte meg a lányok fülét. Az üvegajtó felé kapták a fejüket és látták, hogy egy kisebb tömeg tart a kávézó felé. A fiúk is észrevették őket és azonnal felpattantak, kétségbeesve kerestek valamilyen kiutat.

-          Aish, ezt nem hiszem el, hogy itt se lehet nyugtunk! Hyung, most mihez kezdjünk?
-          Jótól kérdezed Yongguk, fogalmam sincs. Esetleg bújjunk az asztal alá, hátha nem vesznek észre.
-          Nagyon vicces, Hyung! Örülök, hogy a humorod még ilyen helyzetekben sem hagy el. De most komolyan, ha azok beszabadulnak ide, nem sok marad a berendezésből.
-          Jól van, nyugi. Gondolkozom.
-          Nem úgy nézel ki. Na de kattogjon az agyad, mert mindjárt ideérnek!

Enikő és Meli minden szavukat hallotta. Egymásra néztek, majd bólintottak egyet, és a fiúkhoz siettek.
-          Ji Yong, Yongguk, gyertek, segítünk kijutni innen! – mondta nekik Enikő, majd megragadta Ji Yong kezét, Meli Yongguk-ét és magukkal húzták őket a hátsó kijárat felé.
-          Gyertek, itt lakunk a közelben, ott elbújhattok, amíg elvonul a csorda! – mondta Meli futás közben.

A fiúk szó nélkül tűrték, talán még élvezték is a helyzetet.

Néhány perc rohanás után beestek az ajtón és kifulladva huppantak a kanapéra. Kis idő múlva, mikor már mindannyian újra normálisan lélegeztek, Meli felállt és a konyha felé indult.

-          Főzök egy kávét, gondolom azt akartatok inni a roham előtt.
-          Köszi, az jól esne. – mondta mosolyogva Ji Yong. Ránézett Yonggukra, kacsintott egyet, majd felpattant és a konyha felé vette az irányt. – Megyek, segítek.

Meli POV

El se hiszem, hogy egy légtérben vagyok Kwon Ji Yong-gal! Ha valaki 1 hete azt mondta volna, hogy ez fog történni, biztos, hogy körberöhögöm. Levettem a kávés dobozt, de üres volt. Remek, elfogyott a kávé. Valahol lennie kell még egy csomagnak. Hah, ott is van! Aish, de mi a fenéért kellett ilyen magasra tenni?

-          Segíthetek? – hallottam meg a hátam mögül Ji Yong hangját. Ezer közül is felismerném.
-          Ööööö….igen, köszi.

Könnyedén levette a polcról a kávét és a kezembe nyomta, én meg belekezdtem a kávéfőző hadműveletbe. Csendben állt mellettem és csak figyelt.

-          Levennél nekem arról a polcról négy csészét meg kistányért? – kérdeztem.
-          Persze.
-          Köszi.
-          Igazán nincs mit.

Mit ne mondjak, igazán büszke lehetek magamra. Ilyen magasröptű társalgást folytatni egy hírességgel...bárki megirigyelhetné.

Elkészült a kávé, mindent egy tálcára pakoltam és nyomomban Ji Yong-gal visszatértem a nappaliba.

Enikő POV

Úristen, úristen! Bang Yongguk itt ül mellettem, egy karnyújtásnyira. Hogy lehetek ilyen mázlista? Még mindig nem hiszem el, hogy ez a valóság. És nem hiszem el, hogy csak ülök itt némán, lehajtott fejjel és még csak hozzá sem szólok. Bravó Enikő! Büszke lehetsz magadra.

-          Khm….köszönjük a mentőakciót. Bele se merek gondolni, mi lett volna, ha nem vagytok ott. – nézett rám őszinte mosollyal az arcán.
-          Ööööö….nincs mit. Örülünk, hogy segíthettünk. Valószínűleg nem sok maradt volna a kávézóból, ha ott maradtok.
-          Ááááá…..szóval csak a kávézót féltettétek. Értem….. – hajtotta le a fejét szomorúan.
-          Nem, nem, dehogy, nem így értettem! Én….izé……
-          Nyugi, csak vicceltem. – kapta fel a fejét mosolyogva. – Ne pánikolj!
-          O-oké. – adtam egy frappáns választ.

Meli és Ji Yong visszatért a kávéval. Miután mindenki megkapta a sajátját, síri csendben üldögéltek tovább, amit időnként egy-egy szürcsölés szakított félbe.

-          Szóval. – törte meg végül a csendet Ji Yong. – Valami zavar engem.
-          Heh? Mi zavar? – nézett rá aggódva Meli.
-          Hát, nem járja, hogy ti ketten ismertek minket, mi meg még a neveteket sem tudjuk. Nincs igazam Yongguk?
-          De, teljesen igazad van Hyung. Ez engem is nagyon zavar.
-          Óhh, hát nem igazán volt alkalmunk bemutatkozni. Én Enikő vagyok, a barátnőm pedig Meli.
-          Hmmm…milyen egzotikus hangzású nevek. – mondta Yongguk. – Honnan jöttetek?
-          Magyarországról. – válaszolt Meli. – Tudjátok hol van?
-          Ööööö…..gondolom elég messze. – okoskodott Ji Yong.
-          Hmmm…..milyen pontos meghatározás. Mit gondolsz Meli, hányszor bukhattak meg földrajzból?
-          Hihi, gyanítom egynél többször.
-          Héééé, ez nem szép tőletek. – görbítette le száját Yongguk. – Régen volt már.
-          De gyanítom Európában van. Az európai lányok a legszebbek! – kacsintott rájuk Ji Yong, mire mindketten elpirultak és bólintottak egyet.
-          Hmmm….ez a kávé igazán finom. Azt hiszem új törzshelyet találtunk magunknak. Mit szólsz hozzá Hyung?
-          Igazad van. A legjobb, amit valaha is ittam. – miközben ezt mondta jelentőségteljesen Melire nézett. – De valahogy fizetnünk is kéne a megmentésünkért és az isteni kávéért.

A két fiú egymásra nézett, cinkosul elvigyorodtak, Ji Yong Melihez, Yongguk Enikőhöz fordult, és…..

-          Mit szólnátok egy vacsorához? – kérdezték egyszerre.